Fey László bátran elítélte Újvári Ferenc cikkét. "Jellegzetesen radikális gondolkodásmód (bár akár karikatúrának, paródiának is felfogható): párbeszéd helyett konfrontáció, hátat fordítani mindannak, ami román, segítséget, de még csak tanácsot is a külföldtől várni." Fey László szerint ez a levelet Eva Maria Barki ügyvédnőhöz kellett volna intézni, "aki 1990-ben állítólag azt mondta, hogy az autonómiáért meg kell harcolni; ha el is esik 40-50 ezer emberünk, utódaink büszkék lesznek apáikra." Jellemző Fey Lászlóra, hogy ilyen kijelentést sem Barki, sem más nem tett. /Fey László: Legyünk észnél! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2003. február 13.
Fey László szokása szerint újból támadta Tőkés Lászlót és a radikálisokat, újból bátran kiállt a másik oldal mellett. "A radikális politizálás türelmetlen, maximális követelésekkel lép fel és azonnali eredményt akar elérni." "A radikalizmusra a sérelmi politika jellemző: az elkövetett igazságtalanságokat, jogtiprást, elnyomást igyekszik minél hangosabban a világ elé tárni..." stb.Nekünk a románokkal kell megegyeznünk, vallotta a cikkíró. Fey László az 1993-ban, Neptunfürdőn tartott megbeszélésről azt állította, hogy Tőkés László heves támadást indított a három RMDSZ- tisztségviselő ellen, azt kifogásolva, hogy a "román hatalommal" paktáltak le, pedig a cikkíró szerint szó sem volt hivatalos tárgyalásról, még kevésbé egyezkedésről. Természetesen Fey tudatosan elhallgatja, hogy annak idején Markó Béla hivatalosan elítélte a neptuni titkos tárgyalást. Erről ma már nem beszélnek. /Fey László: Kétféle stratégia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./
2003. március 1.
Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke sűrűn nyilatkozgat, és mindent kitalál, amivel az RMDSZ vezetését befeketítheti, írta Fey László. Egyik kedvenc szövege, hogy az RMDSZ egy homogén és központosított párt (egypárt?) lett, amely nem tűri a másként gondolkodást. Fey László bizonygatta, hogy ez nem így van. Az ellenzéki platformok képviselői az RMDSZ-listán lettek megválasztva, "a csúcsvezetés ebbe nem szólt bele." - ez Fey bizonyítéka. /Fey László: TTT nem mond igazat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2003. március 13.
Fey László szerint a romániai magyar közösség szervezetileg kettészakad, "mert az évekig tartó aknamunka és a Magyarországról begyűrűzött politikai türelmetlenség következtében a szakadás ténylegesen már létezett." "Ezért a tragikus fordulatért nagy felelősség terheli Tőkés Lászlót is. Kezdettől fogva ő volt a belső ellenzék vezére." /Fey László: Püspök, te tetted ezt! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2003. március 21.
Magyarországon alakult ki ez az eléggé el nem ítélendő szokás, hogy március 15-ét, október 23-át külön-külön ünnepelték meg az egyes hatóságok, pártok, szervezetek. Ez a magatartás Erdélyre is átterjedt. Tavaly október 6-án, Aradon, és az idén március idusán, Marosvásárhelyt nem a Vatra Romaneasca huligánjai fütyölték ki a Magyarországot képviselő ünnepi szónokot, hanem "a saját csőcselékünk" - írta Fey László. "Ezért egyik-másik politikus azt hiszi, hogy a nép vezére, pedig csak a csőcseléké." - tette hozzá. Tőkés Lászlót támadta, bár nevét nem írta le: "Olyan személyek, akiknek hivatásuknál, küldetésüknél fogva az volna a feladatuk, hogy a felebaráti szeretetet hirdessék és éljék (hogy az ellenség szeretetét már ne is említsük), gyűlölködő hangon beszélnek, kenetteljesen. A nagyon is vitatható, gyenge lábon álló eszméiket, kétes szándékaikat a palást, a szószék és a templom tekintélyével szándékoznak megtámogatni." /Fey László: Gonosz világ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2003. április 12.
Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./
2003. november 1.
Fey László Nagy Lászlóhoz írt nyílt levelében védelmébe vette Gáll Ernőt. Nagy László ugyanis írásában /Szabadság, okt. 29./ elítélte Gáll Ernőt, mondván, mindig vezető poszton volt a diktatúra idején. Fey László kioktatta vitapartnerét, hogy mindent fekete-fehérben lát, az árnyalatokhoz nincs érzéke. Fey azt állította, hogy a pártfunkcionáriusokat kegyetlenebb megtorlás fenyegette, mint a párton kívülieket. Nagy László elfogult, mert a másik táborról semmi jót nem tételez fel. Sokan vannak, akik "primitív módon bolsiznak, komcsiznak", írta Fey. /Fey László: Tisztelt Nagy László! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./
2003. november 7.
1989 után tovább dicsérgettek egyes illegalista kommunistákat, ezért 1993-tól Nagy László kénytelen volt ezt-azt egyoldalúan cáfolni Luca László, Balogh Edgár, Méliusz József, Gaál Gábor és Gáll Ernő esetében. Fey László vádolta Nagy Lászlót, hogy véleménye túl határozott. Ez igaz, ismerte be, hisz ezt kizárólag az illegális kommunisták írásaira, emlékirataira alapozta (Nagy István, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Robotos Imre, Méliusz József stb.), Gaál Gábor esetén Tóth Sándor könyveire is. Nagy László mentségére elmondta, hogy audienciát kért a fenti illegalistákkal kapcsolatban (levél útján) pl. Balogh Edgártól (majd fiától), Gáll Ernőtől, Dávid Gyulától, Lászlóffy Aladártól, Bodó Barnától, Bodor Páltól stb., sőt Muzsnay Magdától is. Ki udvarias, ki udvariatlan levélben utasította el. /Nagy László: Egyoldalúság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2003. november 20.
Fey László megvett egy vasgárdista füzetet, hogy lássa, hogyan dolgozik ez a fasiszta szervezet. A brosúra csalódást okozott, mert csak a harmincas évekből keltezett anyagok újranyomtatását tartalmazta. A füzet terjedelmének túlnyomó részét A fészekfőnök könyvecskéje (Carticica sefului de cuib) tölti ki, amit maga Codreanu, a Vasgárda hajdani vezére írt. A Vasgárda szervezeti felépítése jellegzetesen militarista: minden hierarchikus fokozat élén egy főnök áll, aki egy személyben dönt és parancsol. Nincs elnökség vagy titkárság, vita és szavazás, csak felülről jövő parancsok. Ismertette a Légió ideológiáját, aminek a lényege egy misztikus, ortodoxiába csomagolt vad nacionalizmus, sovinizmus; elsősorban zsidógyűlölet, de a "magyar veszély" sem maradhat el. Harcot hirdet a kommunizmus ellen, ugyanakkor keményen elítéli a kizsákmányolást, a gazdagok fényűzését, mindezt a kommunista propaganda jellegzetes osztályharcos stílusában. Elsősorban a parasztságot szólítja meg, eszményképe a konzervatív, "romlatlan" falu. Codreanu egy eszményi, "új embertípus" megteremtéséről álmodozott, ilyennek kell lennie a legionáriusnak is. Mindenekelőtt istenfélőnek, mélyen vallásosnak és lángoló hazafinak, harcosnak, hősnek, aki bármikor kész az életét is feláldozni a Népért, a Hazáért. A valóságban a Gárda pogromokról, fosztogatásról, valamint az I. G. Duca, Armand Calinescu miniszterelnökök, Virgil Madgearu volt miniszter, Nicolae Iorga volt miniszterelnök és mások ellen elkövetetett politikai gyilkosságokról lett hírhedt. Az egész ideológiájukat a gyűlölet hatja át, ami ellenkezik a keresztény szellemiséggel. A füzet ismertette Codreanu beszédét, amelyet 1931 decemberében mondott el a parlamentben. Felszólalását heves zsidóellenes kirohanással kezdte, majd demagóg támadást intézett a kormány, sőt, általában a parlamentáris demokrácia ellen. Azt állította, "a demokrácia a hazai és nemzetközi zsidónagytőke érdekeit szolgálja". Ezeket a szövegeket olvasva megdöbbentő, hogy stílusban és tartalomban egyaránt kísértetiesen hasonlítanak C. V. Tudor tirádáihoz. Ez a fasiszta szervezet ma is működik, kiadványokat terjeszt, Bukarestben saját kiadója és könyvtára van, sőt, még arra is van pénze, hogy emlékműveket emeljen. /Fey László: A Vasgárda él. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2004. január 13.
Fey László szerint az RMDSZ ellenzéke „Tőkés Lászlóval az élen, váltig hangoztatja, hogy román-magyar kerekasztal-megbeszélést szándékszik kezdeményezni. Ez is kétszínűség, hiszen éppen ezek a személyek zárkóztak el a románsággal való bármely párbeszédtől. Az ő szótárukban a „neptunos" jelző szitokszó…” /Fey László: Néhány észrevétel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
2004. február 4.
„Radikálisaink első célkitűzésük az volt, hogy felhívják magukra a figyelmet, népszerűségre tegyenek szert, híveket toborozzanak. Ennek érdekében demagóg, populista, indulatkeltő retorikához, jelszavakhoz folyamodtak” – írta Fey László. 1991-ben egy magát Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoportnak nevező társaság, Katona Ádám vezetésével Agyagfalván ki akarta kiáltani a Székelyföld területi autonómiáját és e kérdésben népszavazást követelt. Fey szerint ennek eredménye volt a HAR–KOV-botrány, az országos méretű magyarellenes uszítás, majd a két székely megye magyar prefektusainak a leváltása. Tőkés László püspök kérte, az Egyesült Államok addig ne részesítse Romániát a legnagyobb kedvezménybe, amíg a román kormány nem teljesíti a magyar kisebbség követeléseit. Tőkés László ezzel kiváltotta a románság ellenszenvét. A radikálisok nem igyekeztek szövetségeseket szerezni a román értelmiségi és politikai elit tagjai közül, mindig külső segítségre számítottak, de ez többnyire elmaradt. Fey Tőkés László 1992-es éhségsztrájkját propagandafogásnak minősítette. Fey az 1992-es Kolozsvári Kiáltványt /amikor a képviselők esküt tettek az autonómiakövetelésre/, színpadias eskütételnek nevezte. /Fey László: Elérték céljaikat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
2004. február 7.
Fey László felsorolta kifogásait a Székelyföld Autonómia Statútumával kapcsolatban, ironikusan megjegyezve, hogy ezt nem küldi el kormányoknak, parlamenteknek. Szerinte a közigazgatási autonómia a jelenlegi törvény alapján már működik. „Mivel a Székelyföldön a választott tisztségeket (majdnem) kizárólagosan magyarok töltik be, a székely autonómia bizonyos formája már meg is valósult” – állította Fey. „Az, hogy valamikor léteztek a székek, nem elégséges ok az újraszervezésükre” –állapította meg. /Fey László: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
2004. február 20.
Vajon saját maga találja ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és a Nagy-Románia Párt főtitkára mindazt a hazugságot, aljasságot, amit hirdet, vagy egy ezzel megbízott tanácsadó testület szállítja neki ezeket az ötleteket, tette fel a kérdést Fey László. A legutóbbi terve, hogy holokauszt-múzeumot akar létesíteni Kolozsváron. A diverzió lényege abban áll, hogy Funar olyan múzeumról beszél, amelyben a románok és a zsidók közös szenvedését hangsúlyoznák, Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között. A két népcsoport sorsát össze sem lehet hasonlítani. Ezzel Funar nem csak a románok szenvedését nagyítja fel, hanem a holokauszt rémségét is minimalizálja. Ezt a nyugati közvélemény súlyosan elítéli, egyes országokban büntetendő cselekménynek számít. Minderre Funarnak azért van szüksége, hogy a tervbe vett "múzeumban" a kiállított anyag egy (bizonyára nagyobbik) része a románok elnyomásáról szóljon, hiszen ez hozza neki a szavazatokat. Nem ez az első eset, hogy Funar a holokauszt ürügyén uszít a magyarok ellen. Egy alkalommal a kolozsvári zsinagógában tartott megemlékezés keretében tartott ilyen jellegű gyűlöletbeszédet. A hitközség elnöke elhatárolta magát ettől a provokációtól, az egybegyűltek egyetértése közepette. Funar már korábban márványtáblába vésette, hogy az 1848/49-es szabadságharc idején a magyarok 40 000 románt öltek meg és 230 román falut gyújtottak fel. Ez nem igaz, másrészt, akkor háború volt és mindkét részről voltak atrocitások is, áldozatok is. Jellemző, hogy az a Funar jelentkezik– a holokauszt áldozatai emlékének ápolására, aki a romániai holokausztért felelős Antonescunak akart szobrot állítani, aki Antonescuról utcát nevezett el. Érvényes tanácsi határozat van arról, hogy ez az utca más nevet kapott, a polgármester nem hajlandó lecserélni az utcanévtáblákat. /Fey László: Az uszítás mestere. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2004. február 27.
Fey László cikkében hitet tett az RMDSZ emellett és kárhoztatta a vele szembenállókat: egyesek hatalomra törnek, hiúságból, karrierizmusból, egyéni és csoportérdekekből stb. Nem feledkezett meg Tőkés László ostorozásáról sem: paphoz nem illik a politizálás… A történelmi múltról is ítéletet mondott: Trianon a magyar politikai elit hibáinak egyenes következménye. Fey László kifejtette: Meg kell találnunk azt a megoldást, amely a többségi nép számára is pillanatnyilag elfogadható.” /Fey László: Levél egy baráthoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 27./
2004. március 5.
A történelem ismer olyan nagy embereket, akik kiváló képességeiknek köszönhetően jelentős tetteket vittek végbe, de bizonyos személyiségjegyeik folytán rossz útra tévedtek, hibákat követtek el, és így maguk és esetleg népük számára is szomorú következményekkel járó negatív szerepet játszottak, olvasható Fey László cikkében. Fenti állítására felhozta példának Napóleont és II. Rákóczi Györgyöt. Lelkesedtek Tőkés László bátorságáért, amikor elítélte a diktatúrát, a tervbe vett falurombolást, a kisebbségek üldözését. „Büszkék voltunk rá, hogy egy magyar ember lett a forradalom szikrája…” Azonban később kiderült, hogy nincs diplomáciai érzéke. „Tőkés László előítélettel viseltetik a román nép iránt.” – ítélkezett Fey László és elmagyarázta, hogy a célokat csak lépésről lépésre lehet megközelíteni. Tőkés László az elégedetlenkedő csoportnak, az RMDSZ radikális szárnyának lett az informális vezetője. Fey szerint ez a csoport nem elvekért harcol, hanem pozíciókért. Fey szerint „Tőkés László – akarva, nem akarva – a népe érdekei ellen fordult, politikusként és keresztyénként egyaránt elégtelenre vizsgázott, ő is tragikus hős.” /Fey László: Tragikus hősök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2004. március 15.
Nemrég a román határőrök nem engedték belépni az országba Bayer Zsolt fideszes újságírót. A tiltás oka, hogy B. Zs. legutóbbi ittlétekor Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács gyűlésén az autonómiatörekvések számára az ír, korzikai és baszk modellt, vagyis a fegyveres, terrorista akciók módszerét hirdette célravezetőként, írta Fey László. Az RMDSZ részéről Markó Béla és Frunda György azonnal nyilatkozott, kifejtve, hogy távolról sem értenek egyet a B. Zs. és társai által hirdetett eszmékkel, de a kitiltással sem. Van egy réteg, amely a B. ZS.-féle demagóg szövegekre rezonál, nem gondolkodik, hanem fanatikusan hisz, állapította meg Fey. /Fey László: Nincsen jobb… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2004. április 2.
A diktátorok (Sztálin, Hitler stb.) minden hatalmat a kezükbe kerítettek. „Az ilyen szemléletet napjainkban is tetten érhetjük: Tőkés László önmagát az egyházzal azonosítja; egyházellenességgel vádolva azokat, akik nem helyeslik az ő politizálását.” – írta Fey László. A püspök „rögeszméjének megfelelően” újból támadásba lendült az RMDSZ ellen, megtiltotta egyházkerülete lelkipásztorainak és gyülekezeteinek, hogy bármilyen együttműködést vállaljanak az RMDSZ Szilágy és Bihar megyei szervezetével. Az ilyen illetéktelen beavatkozások ellen az RMDSZ is, de a lelkészek egy csoportja (pl. a Református Megújulási Közösség) is állást foglalt. Ezt nem egyházellenes megnyilvánulás, „ez Tőkés László egyik esztelen, méltánytalan és jogtalan intézkedése elleni tiltakozás.” /Fey László: Az állam én vagyok! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2004. április 7.
Fey László reagált a Székelyudvarhelyen kiadott Polgári Válasz című hetilap 3. számára. A négyoldalas lap majdnem egész terjedelmét az RMDSZ elleni kampányolásnak szentelte, Fey szerint ezt jelenti a „polgári" jelző. Spielmann Attila Szavazzunk a gyávákra? című cikkében gyávasággal vádolta az RMDSZ-t. Fey kifejtette, hogy a magyarság vezetői bátran küldték a „hős" katonákat a háborúba; Isonzó, Doberdó, Piávé, Don-kanyar: mind a „magyar bátorság" szomorú emlékhelyei. – Az olyan „bátor" jelszavak, mint „Megállj, kutya Szerbia!", vagy „Mindent vissza" katasztrófához vezettek. állapította meg Fey László. Most is akadnak bőven olyanok, akik külföldről „bátorítanak" – tette hozzá. Komoróczi György írásában (Nyílt levél Verestóy Attila szenátornak – Megingott a bizalom) helyesen állapította meg, hogy „az RMDSZ országos vezetői közt a komolyabb nézeteltéréseket, súrlódásokat az úgynevezett Neptun-ügy robbantotta ki. Az RMDSZ képviseletében Borbély László, Frunda György és Tokay György […] tárgyalóasztalhoz ült a tengerparti Neptun-fürdőn Ceausescu egyik volt bizalmi emberével […]. Amikor ennek híre kiszivárgott, Tőkés László elmarasztaló nyilatkozataitól valóban hangos volt a magyar és román sajtó. […].Ma sem tudják az udvarhelyiek, sem az erdélyi magyarok, tulajdonképpen mi történt Neptunon, csak gyanítják, valami sumákolásról lehet szó". Fey László elmagyarázta, mi is történt Neptunon. 1993. elején a Project on Ethnic Relations (PER) jószolgálati kezdeményezéssel élt, és össze akarta hozni a román és magyar fél képviselőit, hogy kapcsolatot teremtsen köztük. Ezen a találkozón nem volt szó tárgyalásról, egyszerű beszélgetés volt. Erre az összejövetelre a PER Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és Tokay Györgyöt hívta meg. A találkozást nem hozták a nyilvánosságra. Amikor „ez a találkozás Tőkés László tudomására jutott, támadásba lendült a résztvevők ellen. Hiúságát sértette, hogy nemcsak hogy nem őt hívták meg, ráadásul, tiszteletbeli elnök létére még nem is tudott róla.” Tőkés László árulással, a hatalommal való összejátszással vádolta őket. 1995-ben Tőkés László és Csapó József is részt vett egy hasonló összejövetelen, amit a PER Atlantában rendezett meg. Fey szerint „hálásak lehetünk a PER-nek a kezdeményezésért, és helyesen jártak el azok, akik a magyar–román párbeszédet kezdeményezték”. Fey emlékeztetett 1990. fekete márciusára, az 1991-es „Har-Kov"-jelentésre, hozzátéve: amelynek kialakulásához néhány felelőtlen, forró fejű magyar is hozzájárult. /Fey László: „Polgári" válasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2004. április 9.
Borbély Zsolt Attila reagált Fey László cikkére /„Polgári" Válasz, Romániai Magyar Szó ápr. 7./, aki szerint a neptuni tárgyalók bölcs, megfontolt nemzetszolgálókká avanzsálnak. A szerző sajátos logikájú gondolatmenetére az teszi fel a koronát, hogy Frunda György módjára összemosta neptuni tárgyalást az atlantaival. A neptuni tárgyalás „alkalmat nyújtott a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus, kisebbségbarát színben tetszelegni a Nyugat előtt az ország Európa Tanácsi csatlakozásának küszöbén”, állapította meg Borbély Zsolt Attila. A román politikum nem hajlandó tárgyalni az autonómiáról, ezért olyan fórumot kell keresni, mely azt rákényszerítheti a dialógusra. Az ország integrációs törekvése kiváló lehetőséget teremtett volna arra, hogy az erdélyi magyarság csatlakozási feltétellé tegye az erdélyi magyar autonómia megteremtését. Közben – hála a kormánykoalíciós- és paktum-politikának – a Romániáról szóló országjelentés meg sem említi a megoldandó problémák között az erdélyi magyarság ügyét. Borbély Zsolt Attila hangsúlyozta, hogy a neptuni trió mandátum nélkül cselekedett. Az SZKT akkori nyilatkozata kimondta, hogy a Neptun folyamat „jelentős politikai károkat okozott a Szövetségnek", s hogy „lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől." Tőkés László nem hiúságból bírálta a neptuni tárgyalókat (mint azt Fey állította), hanem azért, mert külpolitikai szempontból önsorsrontó volt ez az akció, másrészt pedig, mert az RMDSZ belső demokráciájának szabályait rúgták fel azok, akik az ügyvezető elnökség háta mögött tárgyaltak, s mellesleg elnöki mandátummal sem rendelkeztek. S éppen e két szempont miatt nem mosható össze Atlanta Neptunnal. /Borbély Zsolt Attila: Neptun és Atlanta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
2004. április 15.
Fey László vitába szállt Borbély Zsolt Attilával, aki elítélte a „neptunosokat", azokat az RMDSZ-tisztségviselőket, akik a PER (Project on Ethnic Relations) meghívására Neptunfürdőn magánszemélyekként eszmecserét folytattak a román kormány képviselőivel (Neptun és Atlanta, Romániai Magyar Szó, ápr. 9.). Borbély Zsolt Attila szerint ez „alkalmat nyújtott a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus kisebbségbarát színben tetszelegni Nyugat előtt az ország Európa Tanácsi csatlakozásának küszöbén". Fey szerint az akció titokban maradt volna, ha Tőkés László nem kürtöli világgá. Tőkés László téves következtetéseket vont le. Arról beszélt, hogy az RMDSZ „a hatalom uszályába" került. /Fey László: Még egyszer Neptunról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
2004. május 7.
Fey László /újra/ élesen kikelt a radikálisok ellen, akik „irreális követelményekkel álltak elő; olyasmiket kértek számon az RMDSZ-től, amit (még) nem lehetett megvalósítani (autonómia, kettős állampolgárság, külhoni állampolgárság, Bolyai Egyetem), ellene voltak a román féllel való bármely együttműködésnek, kompromisszumnak”. Fey László elítélte a Magyar Polgári Szövetséget, majd Makkay József cikkét /A méltányos integráció előfeltétele az autonómia, Szabadság, ápr. 26./ Fey szerint a kettős állampolgárság a radikálisok csalétke és vesszőparipája, az RMDSZ csak azért gyűjtött aláírásokat, mert ezt éppen az ellenzék követelte. Makkay József a Communitas Alapítvány körüli botrányra tesz homályos célzást, írta Fey László, holott „ott semmi botrány”. /Fey László: Fúrnak, fűrészelnek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Makkay József reagált Fey László vádaskodására. Leszögezte: „Az ellenzék az autonómia, a kettős állampolgárság vagy a Bolyai Egyetem kapcsán azt kéri számon az RMDSZ csúcsvezetőségén, hogy 14 év alatt ezen alapvető követeléseinkben a holtpontról sem sikerült elmozdulni.” Frunda György a kettős állampolgárságot nem tartja időszerűnek. – Ha nincs botrány, illetve minden rendben van a Communitas körül, miért zúgolódnának az emberek? /Makkay József: Az igazság kedvéért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2004. május 29.
Funar kampányol. Miután évekig elhanyagolta a város utcáit, a „hitvány kolozsvári bíró" – ahogyan Markó Béla elnevezte – lázas kirakattevékenységbe kezdett: a belváros számos utcáját egyszerre javíttatja. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere – Fey László szerint a hitvány udvarhelyi bíró – is kampányol. Nem elégszik meg egy szoborral, ő egy egész panoptikummal rukkol elő. A szűk nyugdíjasparkban 13 szobornak kell szorongania, az Emlékezés Parkjának nevezték el. Köztük van a legendák Csaba királyfia. Ez kell a népnek!? – kérdezte Fey László. Jó stratégiai érzékkel Orbán belátta, hogy számára kifizetődő erdélyi klientúrába befektetni, állapította meg Fey. Pénzt és fáradságot nem kímélve itt jártak (járnak) a Fidesz vezetői és propagandistái (Orbán Viktor, Németh Zsolt, Kövér László, Bayer Zsolt stb.), és toborozzák a híveket. /Fey László: Kéz kezet mos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2004. július 16.
Tulit Attila javasolta: a következő parlamenti választások érdekében az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség jelöltjei közös előválasztások keretében mérjék össze támogatottságukat. Fey László ezt a javaslatot elutasította. Szerinte egyetlen megoldás lehetséges: az MSZP ne jegyeztesse be magát külön pártként, hanem az RMDSZ platformjaként működjék. /Fey László: Gondoljuk végig! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
2004. július 23.
Megosztó, széthúzó erők az RMDSZ ellenében egy pártot akarnak létesíteni. A pártütők motivációja sokféle, állapította meg Fey László. „Talán van köztük megszállott is, aki hisz prófétai küldetésében, elhiszi, amit prédikál.” Számos pap is visszaél a tisztségét övező tisztelettel, „s még a szószékről is politizál, lobbizik” Azt is állítja az ellenzék, hogy a magyarság elégedetlen az RMDSZ-szel, csalódott benne. „A csalódottság viszont a radikálisok aknamunkájának a következménye” – írta Fey László, aki kútmérgezőknek nevezte a pártütőket. /Fey László: A vesztünkbe rohanunk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2004. augusztus 2.
Fey László kifejtette, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem a Fidesz rendezvénysorozata volt. Az évek során a rendezvény egyszínűvé, ezáltal színtelenné vált. A Fidesz, a Nagy Testvér (Big Brother), ezért jött el, hogy a közelgő választásokra való tekintettel radikális elvbarátait kioktassa. Fey kijelentette, hogy a választásokon a negatív kampány jellemezte a Fidesz kampányát: „nem a saját programjuk ismertetésére, hanem a vetélytárs rágalmazására helyezték a hangsúlyt.” Fey hozzátette: az itteni radikálisok sem dolgoznak ki hiteles programot, ők is csak az RMDSZ lejáratására szorítkoznak. Fey leszögezte: „Nem szerencsés dolog, hogy külföldről szólnak bele a mi ügyeinkbe; bár igaz, 2002-ben a mi radikálisaink is, Tőkés Lászlóval az élükön, keményen lobbiztak a Fidesz mellett.” /Fey László: Ki a gazda? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2004. október 20.
Makkay József elgondolkoztatónak tartja, hogy Kolozs megyében, de főleg Kolozsvárt, kevesen vettek részt az előválasztásokon (Szabadság, okt. 13.). A mintegy 80 ezer választásra jogosult magyar személy közül csak közel 14 ezer (kb. 16%) vette magának ezt a fáradságot. Fey László szerint az RMDSZ-t szinte megalakulása óta egyesek ki akarták sajátítani; mivel ez nem sikerült, a "radikálisok" kíméletlen hadjáratot folytattak a vezetőség ellen. Az RMDSZ képének a befeketítéséből Makkay József is régóta kivette a részét, írta Fey. /Fey László: Valóban meggondolkoztató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ Makkay válaszolt: Fey szinte minden cikkében az RMDSZ csúcsvezetősége mellett kardoskodott, akkor miért lenne meggondolkoztató az, ha Makkay más véleményen van? A Szabadságban többször szerepelnek az RMDSZ politikusai, mint például Szász Jenő vagy Tőkés László. Az RMDSZ rendezvényeiről rendszeres beszámolók jelennek meg. /Makkay József: Tisztelt Fey László! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2004. november 15.
Fey László szerint az aláírásgyűjtés és a referendum kiváló kampányfogás. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke akcióját sokan meggondolatlannak, felelőtlennek tartják, írta. Ugyanis tisztázatlan, hogy az így szerzett állampolgárság milyen jogokat és kötelezettséget ír elő. Fey László elítélte azt is, hogy egyesek tüntetéssel fogadták a magyar kormány képviselőjét és „nemzetárulót” kiabáltak. /Fey László: Miről is van szó? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
2004. november 25.
Az RMDSZ egyöntetűen igényli a kettős állampolgárságot, a romániai magyar napilapok is ezt erősítik meg. A Romániai Magyar Szó közölte Fey László cikkét. Patrubány és Orbán Viktor azt állítja, hogy a határon túliaknak juttatott állampolgárság egy fillérjébe sem kerülne a magyarországi adófizetőnek. Fey következtetése: „Ez viszont azt jelenti, hogy az semmi előnnyel nem járna, mert a semmiből semmi sem lesz.” Fey kijelentette: „a rosszul megfogalmazott, teljesen fölösleges, csak feltűnéskeltésre szolgáló december 5-i népszavazás költsége 3 milliárd forint, ezen felül Patrubány 1 milliárd forintot követelt propagandacélokra.” „A Fidesz tovább mélyítheti a magyarságot megosztó árkokat, szembeállíthatja az anyaországiakat a határon túliakkal, rámutathat, ki a jó magyar és az idegenszívű, nemzetáruló, rossz magyar. Tombol a demagógia, a manipuláció és a gyűlölködés.” /Fey László: Igen is meg nem is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./
2004. december 13.
A kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt a határon túli magyarok szervezeteinek vezetői és a magyarországi ellenzéki pártok vezetői az igen szavazatokért kampányoltak, a magyarországi kormánypártok a nem voksokért szálltak síkra. A népszavazás eredményére a határon túli, így a romániai magyarok többsége hisztérikusan reagált. „Az anyaország eltaszított minket magától”. „Mi nem kellünk senkinek”. Az igen-tábor érzelmekre ható kampányt folytatott. „Érzelgős, könnyzacskót facsaró szövegekkel igyekeztek nyomást gyakorolni az emberekre.” – minősített Fey László. Szerinte „a határokon túli magyar szervezetek vezetői már a népszavazás előtt is sértő módon követelőztek, gyanúsítgattak, vádoltak, szemrehányásokat tettek, sőt fenyegetőztek is.” Fey László megállapította: társadalmunk beteg; Trianon-szindrómában szenved, „máig sem tudta feldolgozni a trianoni döntés okozta sokkot, máig is frusztrált.” Fey László szerint a magyar kormánytényezők tartják magukat az európai normákhoz, „a mélyben tenyészik a nacionalizmus, antiszemita és revizionista beütésekkel. Hogy erre a szellemre milyen nagy az igény, az abból is kitűnik, hogy milyen sok szervezet igyekszik kielégíteni ezt a keresletet: a MIÉP, a hungarista mozgalom, a Fidelitas, az MVSZ, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Trianon Társaság, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyar Fórum, a Polgári Körök, a Lelkiismeret 88 Csoport, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a Magyar Út Körök Mozgalom, a Bocskai Szövetség, a Rákóczi Szövetség, a Vitézi Rend, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület… és a lista közel sem teljes. De a Fidesztől sem idegen ez a szellemiség.” „Az említett szervezetek közé nem lehet egyenlőségi jelet tenni, de mindnek közös vonása a nacionalizmus ilyen vagy olyan formája.” A cikkíró következtetése: Több józanságra, valóságismeretre és kritikai szellemre volna szükségünk. /Fey László: Beteg társadalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2004. december 21.
Fey László véleményt mondott a kettős állampolgárságról: egyesek hangoskodva követelőznek; Trianonra célozva azt állítják, hogy elvették tőlünk a magyar állampolgárságot, joguk van visszakövetelni. Fey szerint a kettős állampolgárság „sok konfliktust rejt magában, mind a szomszédos országokkal, mind az Európai Unióval szembeni kapcsolatok terén”, továbbá a magyarországi belpolitikai csatározások során ezen az alapon a magyar kormányt hevesen támadja az ellenzék. „Egyes határokon túli magyar szervezetek vezetői szerénynek és ildomosnak nem mondható hangon követelőznek.” /Fey László: Üres szólamok, hamis értékek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
